Elcsépelt, de naponta megkapom a kérdést, hogy mi a véleményem a melegekről, transzneműekről. Mit gondolok róluk, az életükről, a családvállalási lehetőségeikről, stb.
A most következő sorok értő olvasása feltételez némi intelligenciát, így kérem a leírtakat annak kontextusában érteni!
- NEM gondolok róluk semmit
- NINCS róluk véleményem.
Ennek egyszerű az oka, nem szoktam véleményt alkotni heteró férfiakról, vagy nőkről, azok szexuális szokásai, vagy nemi identitásuk megélése, esetleg fétiseik kapcsán sem.
Az, hogy beszélek róla most is, az arra a társadalmi jelenségre vezethető vissza, hogy az LMBTQI közösségek tagjairól miként ítélkezik, beszél, vélekedik a köznyelvnek nevezett közhelypanoptikum, illetve miként mér, véleményez, ítélkezik a konvenciókkal terhelt társadalom.
Úgy vélem ezt a témát más NAGYON MÁS aspektusból kell vizsgálni.
Napjainkban a másság olyan érdekesség, mint valami cirkuszi attrakció és szent borzadállyal nézzük, ha két öltönyös férfi kézen fogva lófrál a Dunaparton és egymás fagyiját kostolgatja.
Szerintem a vizsgálat (de szar ez a szó) módszere az kéne legyen, hogy mit éreznek, mik a vágyaik, mik az életcéljaik, miként élik meg a világ dolgait, azaz olyan mértéket kell alkalmazni, amit akkor alkalmazunk, amikor nem a másságot elemezzük, hanem teszem azt önmagunkat.
Jogunk van szeretni? Jogunk van boldognak lenni? Jogunk van tanulni, lakni, élni, létezni szabadon? Jogunkban áll vállalni önmagunk személyiségét, hibáit, előnyeit, deformitásait, vagy kimagasló előnyeit?
Egy kosaras, röplabdás kétméteres lány ma épp úgy kirekesztetté válik, mint a siketek, vakok, kerekesszékesek… Napjainkban bárki aki kicsit is eltér, elüt a tömegek által elfogadott átlagnak tekintett normától, az kap egy cédulát az élete mellé, ami harsogva közli messziről, hogy: kocka, csámpás, büdös a lába, alacsony, magas, kövér, sovány – és igen: ebben benne van a melegek, a transzneműek, az asszexuálisok és még sok százféle másság képviselője.
Napjaink problémahalmazait akként tudjuk a másság tekintetében feladattá nemesíteni, ha nem a differenciákat, az eltéréseket nézzük, hanem azon belső, emberi értékeket, amik lehetővé tették, hogy lemásszunk a fáról, megépítsük a piramisokat és az Akropoliszt, megalkossuk a modern matematikát, és embert küldjünk a Holdra.
Embernek lenni, emberré válni nem lehet bőrszín, vallás, nemi identitás, vagy szexuális érdeklődés témája, mert a civilizáció felépítése, az elkövetkező és jelen generációk életének, lehetőségeinek védelme, a világ, a Föld túlélése, mindünk feladata…
A címkézés nem vezet sehova. A gyűlölködés alapvetően az ismeretlentől való félelemből fakad és napjainkban elmondhatjuk, hogy azok között is sokan kirekesztők, akik azt hiszik magukról, hogy empatikusan állnak a témához.
“Engem nem zavar csak a négy fal között csinálják” – Mit? Otthon merjék megfogni egymás kezét, otthon merjenek kerekesszékkel közlekedni, otthon legyenek csak kockák? Mert?
Tudom – sokan azt gondolják helytelen keverni az LMBTQ és egyéb kirekesztések halmazait, de azt érzem, azt gondolom, hogy a lényeg nem az, hogy miért állítunk ember és ember közé falat, hanem az, hogy falat állítunk.
Az átlag nehezen érti, hogy az átlagtól eltérő nem rosszabb, nem jobb és igazság szerint az átlag bővíthető halmaz, ha az átlag képes kezelni az elfogadást, képes az empátiára, képes arra, hogy ne legyen véleménye a másságról, mert tudja, hogy igazság szerint a másság nem más, mint egy grafiti egy beton tűzfalon.
Ha valaki (mindegy ki) gyereket akar, iskolába akar járni, közlekedni akar, velünk az “átlaggal szeretne együtt élni, akkor nekünk, az átlagnak, a TÖBBSÉGNEK kell kiépítenünk azokat az utakat, eszközöket, rendszereket, ami mentén a társadalom sokszínű módon tud együttműködővé válni és ezzel leszámolni a sztereotípiák gyűlölködésével.
Szerintem nincs másság. Emberek vannak, akik szeretnek falakat építeni az átlag köré, mert félnek attól, ami a falon túl van…
…pedig ott is “csak” emberek vannak.
Én nem akarok falak között élni.
Juhász Zoli
Ha nem tudod ki vagyok, akkor www.juhaszzoli.hu
Szia,igazad van,nekem is az a véleményem, csak emberek vannak, de becsületes legyen ,ez fontos,nekem, fontos lenne ,mert egyre kevesebben vagyunk,sajna! Üdv,Ágnes
Allok egy park bejáratánál es egy tábla előttem. Fekete kutya át húzva. Oké. Fekete kutya nem mehet be,de En fehér hetero kutyával vagyok. Akkor En bemehetek vele. Hiszen csak a fekete kutya van tiltva! Ikonok szabályozzák az életünket. Mikor fog megjelenni a történelemből ismert negatív sok sok sokkoló ikon?
Az,hogy ki hova mehet,ki kit szerethet,kivel akar egy országban elni ez a sokszínűséget adja. A gyűlölet latjuk hova vezet. Hagyjuk meg mindenkinek a döntést es boldog emberek lesznek. Hagyjuk meg a magánéletet es ne az állam határozta meg mitol leszek es lesznek boldogok az emberek.
Szia!
Tökéletes írás!
Csak emberek vannak.
És mindenkinek joga van élni a saját életét.
Üdv. Adri
Ide jutunk amikor az egoizmus hatalmat kap…