Fontos, hogy az ember sikkesen tudjon pofára esni, mert amikor a céltudatosság hülyeséggel párosul, akkor általában megkapjuk azt az átlagot, ami meghatározza a közéletet.
Jelen sorokat kifejezetten azoknak írom, akik képesek felülemelkedni a síkos aktuálpolitikán, és hajlandóak túllátni a törpemókusok által is alacsonynak teekintett horizonton. Az írás hosszú, de nem igényel sem egyetemi kandidátust, sem Nasa kutatói előéletet.
Előszó helyett
Manapság civilként hatékony munkát végezni, olyan, mintha ugróskolázni tanítanál egy rinocéroszt. A társadalomból csak akkor jön segítség, ha azonosulsz valaki gyülőlet-propagandájával és képessé válsz olyan mutatványokra, amik kiváltják a chipsen, pornón, vásárlási kényszeren, valamint szappanoperákon tartott tömegek érdeklődését.
“Köcsög! Mit tarhálsz? Mennyé dógozni!” – javasolj a jóléti “B” közép, miközben úgy issza a közéletbe pumpált politikai, gazdasági, társadalmi, szociális bullshiteket, mint pici baba az anyatejet.
Manapság sikkes dolog vinnyogva panaszkodni a kormányra, az ellenzékre, az EU-ra, Amerikára, az oroszokra, kínaiakra, a gazdasági, szociális, társadalmi helyzetre, a leszakadó egymillió, valamint a felkapaszkodott felső tízezerre. Mindezt úgy, hogy kijelentjük: mi erről nem tehetünk, ehhez semmi közünk, ezen nem tudunk változtatni, illetve, hogy a mi dolgunk annyi, hogy a világ dolgait tétlen szemléljük, esetleg az elénk lapátolt dolgokat megvásároljuk, majd a megvett dolgok alapján különféle sztereotípiákba csomagoljuk embertársainkat.
Nos van akinek ez a monstre orális szex vállalható.
Én magam azon a véleményen vagyok, hogy a dolgokat képes vagyok megváltoztatni, és ha ezeket a képességeket nem hasznosítom, akkor alapvetően elherdálom mindazon csodákat, amiket a természet, a genetika és a nagyszüleim, szüleim, iskoláim belevéstek az agyamba.
(Sokan itt fáradnak el az olvasásba, mert ebben a mai világban már olvasni sem sikk és uncsi, és egyébklént is minek ez a sok betű? – Tőlük elbúcsúzunk mert nem ők azok a szűk keresztmetszet, akik képesek megváltoztatni a világot. Visszamehetnek a mókuskerék életükbe. Viszlát…)
Külön úton! Egyedül…
Úgy vélem ma lehet és szabad egyes dolgokban, egyes csoportokhoz odacsapódni, de alapvetően az a legjobb, ha hagyjuk, hogy leperegjenek rólunk a mindennapok közhelyei és konzekvensen kitartsunk a mellett, hogy ami divatos, trendi, stb. az majmot csinál az emberből.
Ugyanis ha egy farmerről azt mondja a reklám, hogy egyedi leszel benne, és azt négymillióan felveszik az egyediség céljával, az voltaképp a szellemi hanyatlás beismerése.
Előttünk a kérdés: Mégis miként lehet annak a társadalomnak az ingerküszöbét megugrani, ami falja a közhelyeket, hatszor annyi ökörséget oszt meg, mint valós tartalmat és könnyebben hisz az üres locsogásnak, mint a tényeken és igazolható valóságon alapuló közléseknek?
Azt gondolom két út létezik.
- Felszállsz a hülyeségexpresszre és kiszolgálod a társadalom csekély és lássuk be gyűlöletre, valamint pénz és hataloméhségre programozott igényeit – ezt teszi ma a média, az influenszernek nevezett online élősködők és rengeteg politikus, valamint közéleti pióca.
- Próbálsz változást generálni – ezt vajmi kevesen teszik, mert az 1-es pont vonzó, mint Aladdin kincse, nincsenek benne buktatók és fasiszta hülyeségeket skandálni sokkal egyszerűbb mint ötszáz adag ételt megfőzni és kiosztani.
A jóléti társadalom attól lesz jóléti, hogy beleszarik azok életébe, akik rossz-léti társadalomban élnek. Az átmeneti zóna az a tág társadalmi keresztmetszet, ahol annak alapján ítélnek meg, hogy milyen sebességgel robogsz felfelé. Aztán ha beüt a krach, akkor megindul föntről lefelé.
Persze azt sokan elfeledik, hogy amikor rád húznak két méter földet, pontosan annyit fogsz érni, mint Delhi bármelyik névtelen koldusának a hullája.
Generáljunk változást?
Cudar sztori!
Ha kitalálod, hogy karítatív munkát végzel, mindig van pár okos, aki rámutat, hogy amit kapsz ellopod, megeszed, feléled, elköltöd.
Ha ruhát, tanszert, higiéniás tételeket adsz a rászorulóknak jönnek a “biztos lejárt” – “Biztos hamis” – “Biztos lopott” megszólalások.
Eleve a köz, a jóindulatú és ítéletre mindig kész véleményformálás ha olyasmivel találkozik, amire önmaga képtelen, hirtelen felmorran, mint a sebzett bölény, és elkezdi ácsolni a bitófát, mert ha ő maga nem képes máson segíteni, más mellé állni, másokkal szolidáris lenni, akkor nehogy már valaki megtegye!
Civilnek lenni gyakran nem több, mint betoncsizmában álldogálni egy folyóparton arra várva,. hogy valamelyik “szeretettel átitatott” Facebook Mengele a háta mögé osonjon és belerúgja a habokba.
Civil program?
Kényszeresen hiszem, hogy az természeti, környezeti erőforrásokkal ésszerűen gazdálkodás nem csak fenntartható, nem csak környezettudatos, de alapvetően baromi olcsó is. (Már ha a baromi olcsó alatt azt értjük, hogy nem adjuk el a gyerekeinket harminc éves kínai kölcsönért.)
Hasonló függőséget érzek, amikor látok egy generációnyi – szerintem menthető – gyermeket elkallódni, mert a szülők nevelésről, értékrendről, technológiáról, jövőről és civilizációtól alkotott képe egyre inkább hajaz egy középkorban játszódó királydrámára, ahol se női, se gyermek, se családjog és ahol az oktatás szerepe arra korlátozódik, hogy a tanárt a szülők miként tudják leginkább ócsárolni azért, amit saját maguk rontanak el.
Találkoztam gyerekkel, akiben a zseni ott tombolt csak a családi sajátos szocializációs “kultúrája” ezt az elképesztő adottságot kihajította az ablakon, mint egy cigicsikket.
Az Ifjúsági Labor projektet a beteg kényszerképzetek, a politikai ambíciók és az önértékelési problémákkal köszködő megmondóemberek avétos szellemisége próbálja ellehetetleníteni, mert ezen értékrendi ebihalaknak a gyerek, a jövő és a perspektíva fogalmak olyan homályosak, mint valami ezer éve nem takarított légyköpetes ablak.
A Modul összetett, fenntartható, mezőgazdasági, ipari szinergiája pedig olyan nehéz feladvány az avatott, magasan képzett, tájékozott tömegembernek, hogy csak néz “okosan”, mint jegesmaci az utolsó olvadó jégtáblára.
Mikor 2014-ben az első kisgazdaságot megépítettük az motivált minket, hogy valakinek új esélyt adunk. Aztán mikor ez a koncepció kivérzett a gyakorlatban, mert azok, akik felvállalták ezt a missziót úgy gondolták, hogy sokkal egyszerűbb úgy civilkedni, hogy beszélünk róla, nem pedig csináljuk a terepen, akkor ott álltam szál egyedül.
De felépült öt csirkeól, udvarral…
Majd egy csirkenevelő állomás
Később egy kertészet
… közben valahogy kikerült a terepre vagy 50 tonna élelmiszer, higiéniás csomag, tanszer. Kapott ingyen palántát vagy 2000 család (csak idén 10000 palántát adtunk ki)
Besegítettünk egy kiskereskedés beindításába.
Felépült az I-Lab.
Elindult a Négyszer program ami felemelkedési lehetőséget adhat több ezer roma családnak.
Erre még mindig mit hallok?
Á! Ez úgy sem megy!
Esküszöm elmegyek kígyóbűvölőnek, ha valaki elmagyarázza, hogy pontosan mit is gondol működőképesnek?! De ne úgy, hogy felpattan egy képzeletbeli pódiumra és elkezd szavalni arról, hogy jöjjön össze százezer ember holnap a Kodály köröndön és lila baseballsapkák alatt hangosan mondják ki, hogy a népnek joga van akármihez! És lehetőleg azzal se álljon elő senki, hogy a kormányzati feladatokkal összefüggő társadalmi lépések megtétele voltaképp olyasmi amihez a szegény halandó, bérből, fizetésből és munkahelyi vegzálásból létező népeknek semmi köze.
Miért van az, hogy ha egy magamfajta feléppít egy látható, logikailag értelmezhető, előremutató, komplex struktúrát, akkor vagy iszapot hord rám a nagyérdemű, vagy megjegyzi, hogy:
Megy ez ennek a hülyének egyedül is… nekem mi közöm hozzá?
Pár nap múlva…
A legközelebbi posztban elmondom, hogy a MODUL több dolgot kapcsol össze.
- energiatermelést
- decentralizált energiaszolgáltatást
- biomassza hulladékgazdálkodást
- geotermikus gazdálkodást
- talajmegtartó művelést
- ökológiai gazdálkodást
- rövid kereskedelmi láncok kapcsolódásait
- lokális iparfejlesztést
- épületenergetikai fejlesztést
- háztáji, nagy hozzáadott értékű termékeket
Persze megkérdezhető, hogy mindennek
- Mi köze a civil munkámhoz?
- Honnan a bánatos valagból lesz erre pénz?
- Miként kapcsolódnak ezek egymáshoz?
Úgyhogy legközelebb fingesztergálás címszó alatt, kifejtem vajon mi köze van az energiának, a kereskedelemnek, az oktatásnak és a jóléti társadalomnak egymáshoz.
Előrántok valami nagyon elmés, mélyen szántó és társadalmilag elfogadható hangnemet és igyekszem jóindulatúan cizellálni eme civil programok lényegét.
Bár ez annyiban fog segíteni, mintha szentelt vízzel szeretnék uránt bányászni, de lássuk be valahol csak el kell kezdenem megérteni azon közösségi viszonyokat, amik mentén az emberek felkapják a fejüket bármilyen bornírt ökörségre, miközben ökölbe szorított lélekkel bármikor képesek hátat fordítani az elemi logikának.
Úgyhogy pár nap és gyüvök…
…addig megyek és a saját valamint a csapat fizetéséből összedobjuk az I-lab és a Négyszer program havi költségeit, mert pénzt csak akkor kapnék, ha kiderülne rólam, hogy hajlandó vagyok nagyon sajátos szexuális szolgáltatásokat nyújtani, nagyon sajátos beállítottságú egyéneknek.
Megyek, mert a határidő sasszemű ördöge idelopakodott a hátam mögé és erre a posztra is öt nap alatt loptam össze elég időt, ezért olyan hangulatilag, mintha pöttyet skizofrén lennék.
Juhász Zoli
Tudnám miért érzem azt, hogy páran már is azon merengenek miként foghatják rám, hogy strichelek. 🙂